Szakadt vásznat teregetek

friss illatú nyárnak,

s utat vágok, tisztogatok

kicsiny fénysugárnak,

valahol a tüzet ropogtatják,

fáznak,

- mosolyokkal száll a pernye -

valakinek lángol,

a felszakított lelke…

(a fájásokon túl

a csendbe merítkezve)